Van egy kemping a főváros és a vidék határán, közel a helyhez, ahol élek. Még cipőben járunk, de már mezítláb szeretnénk. Szóval értitek. Attól még lehetsz paraszt, mert géppel nyírod a füvet. Na. Szal a hangulat adott, dajcsland matricás mercikkel, holland lakókocsikkal tarkított az a szépződgyep. Minimum három parabola, minden parcellán. Hoznak magukkal műfüvet is, hogy azzal basszák el az igazit. De végül, ők is csak madzagon csöpögtetik a klóros fecskét. No és ezek a felsőbbrendű ombrék úgy jönnek kishazánkba, hogy az itt töltött 3 hónapban, kizárólag a szomszédos német, holland esetleg osztrák hazafiakkal nézik egymást direktbe. Gulyásszuppé, palacsinken, langosch szagban, de fílzlájkhóm. Erről jut eszembe. Múltkor egy ilyen szálkásagyú izomcelebszerűség betalált a kérdéssel, hogy: Te egészségesen szoktál étkezni? Persze, mondom. Mindig iszom egy kis tejet a véresmájasra.

Szal, mivel elmúlt hétvégén egy rendezvénysorozat főszereplője voltam - igen, szülinapom volt, de kiszámojja - így kiikúztam, hogy meleg is van, mega burzsúj honfoglalók aránya is kibillent az egyetlen általam ismert úszómedencés kempingben, szal ideje rontani a statisztikán. Annyi mentségem van a történtekre, hogy ez a nap mindannyiunk életében köztudomásúlag más, mint a többi és mivel az én torkosságom nem éri be akármivel, ezért mancsom közé kaptam a telóm és végigpörgetten az elmúlt száz év legpusztítóbb arcait, akikkel sikerült egyszerhasználatosat taliznom. Írtam egy üzit, hogy: Helló, van egy ötletem. Te ma nagyon befogsz baszni. Megvalósítod? Jó munkához idő kell, olyan kétperc múlva már tízen írtak vissza, hogy bár azúristenjézuskrisztusban nem hisznek, de egy polgári esküvő keretein belül, azonnal az övék lehetek, csak villbitugedörtunájt.

Ezen a ponton kezdett vidámság költözni az életembe, tekintve, hogy ők akkor még nem gondolták, hogy ezt nagyonnem monogám bulinak szervezem. Mondjuk, nő, rajtam kívül nem kapott meghívást, de világéletemben biztosra szerettem menni és ha valamikor, akkor tuti nem most fogok ezen a szokásomon változtatni. Mivel akcijós sms-csomagom van és mint rendezvényszervező rentábilisre szerettem volna kihozni a prodzsektet, a legéletrevalóbb - értsd: gusztustalangazdag - egyedeknek küldtem egy visszaigazolást, hogy: szülinapom van, kölccs! És még lazán beszúrtam néhány közeli áutlet címét és dzsípiesz kórdinátáját, weboldal linkekkel tarkítva. Jóhogy, kizárólag guccsi táskából vagyok hajlandó meginni, a krisztál pezsgőt.

Az énkistervembe kénytelen voltam beavatni mosolygós Marikát, aki egyben mindannyiunk anyja és a kemping szíve lelke - gyengébbek kedvéért: ő a tulaj - és mivel vele is kibaszott az élet már egy-két-tucatszór, így szavak nélkül is értettük egymást. Tőccsek még, tőccsé. Háígy. Megcsillantottam előtte a fő adumat is, márhogy olyan forgalom lesz itt ma, hogy csuhaj. A szelektívet megtöltjük az első órában és azt tisztáztam azonnal, hogy most nem a pillepalackra asszocicázok és még egy huncut kacsintást is nyomtam, ígéretem megpecsételése, fixálása érdekében.
Marika körbe is furikázott a dzsörmenek körül, hogy aszongya: MA - WÁJSZE SZKIN VERI VESZÉLYES - lenni überbrutál zonnensejn. Magyarul, ki ne moccanj a kasztlidból, mer szétbasz az úúúvéééé. Albínók már dugták is a konnektorba a többszáz faktoros naptej szublimálót és egymással versengve ugráltak az atombiztos természetesen méjdindzsermáni szkafenderükbe.

Nosza, így hát ződlámpa, átvehettem az irányítást, nekiálltam a dekorációnak. Felfújtam a poliészter pálmafákat, imidzsépítésem egy fontos állomásaként - aki a virágot szereti - beültettem tavirózsával a medencét, távirányítós grippeneket röptettem a magasba, hogy árnyékot biztosítsanak a délután urai, a sörösrekeszek fölé. Narancsligetet ültettem az egyik oldalra és szélturbinákat telepítettem a másikra, közvetlenül a szürkemarha csorda mellé. Ez majd barósan idevonzza a turistákat is, drága a távfűtés, kell egy kis kiegészítés, Marika, egyezres a beugró. Németeknek júróban. Bazz. Szal alakult a hangulatom, csobbantam egy pusztítót, benedvesítve a bícspozitív toalettemet. Mondom bíííícs, nem bics. Naazér.

Első vendégem, utánfutóval érkezett. Rögtön megkedveltem. Kérem a következőt!! Azzal a kamionnal kéretik az XXL-es parkolót igénybe venni! Igen, pontosan a helikopter leszálló mellett található. Nem találod? Nem baj. Már úgyis túl sok férfit szerettem az eszéért, ideje váltani arra, hogy az: erszényéé... Hűűdeállatvagyapám, neked sztrók volt a jeled az oviba? Menten szívelhalást kapok, de ugye lottóötös van nálad? Mijazhogynincs? Akko turistaosztály.
És te Sanyikán nevelkedtél, akcilyós volt a tapéta, mikor születtél? Sebajtóbiás, az aranyrúdas piramisod sármja, így is levett a csülkömről. Vár a bérelt helyed a dzsakudzimban. És ez így ment köbö egy órán át. Már az ejfeltornyot is látni lehetett az odahordott csomik tetejéről, a tesztoterontól alig kaptam levegőt, izmos és gazdag!!! - ez utóbbi rettentő fontos - rajongóim vállán fekve épphogy elbírtam a brilleket, aranyórákat, ájpod, eplö, fulhádé szarságokat, mikor hirtelen egy lökést éreztem. Erős fény áramlott a szemembe, megpróbáltam felülni, de még kába voltam, a tekílától, de muterom hangja egy pillanat alatt visszarántott a valóságba, hogyaszongya: Megin jön egy geci német... Körbenézek, a kemping füvén fekszem, anyámékkal, itt a gyerek is, oszt roló. Hű bamme, ezt naon beilluzionáltam, ecsém.

Pillázom a pillanat báját, a gecinémet - árbejtmáhccfrej, azér a húsomba váj, még mindig - szal nem a kedvencem egyik dzsörmen sem, naszóval huszonötméteres faszommercivel húzza a nyolcvanméteres lakókomplexumát, pontosan be a pofánk elé. Hűha. Lehet eddig álmodtam, de az előadást még nem késtem le. Apu, anyu kiszáll. Tipikus, kipihent, assemtudjamirekölcsön német mindkedő. Anyu budira el, májsztró-apu szedi szét a talyigát. Erőlködik, szerszám elővesz, lakókocsi lecsatlakozik. Tiszta náza fíling. Meg is bököm anyámat, hogy ilyet még a budapest tévén sem láttál. Muter bólogat rendesen. Merdzsóval a koma odébbáll. Nah, ez készül valamire - gondolom - holakamerám. Valami kis kütyüt vesz a geci kis kezibe és most tuti beszarsz, mert az ombre elkezdi távírányítóval írányítani a lakókocsit!!!! Csak most, csak nekünk, kelet-európában először, tataratatam, a lakókocsi elkezd fordulni balra, majd jobbra és egy laza kanyarral beáll a fa alá, ahova a dzsörmenfasz irányítja. Nézek muterékra, te, anyu, ezt a műsort te rendelted a számomra? Mégilyet. Ledöbbentem pár évre. Mijöhetmég? A csókát vajon kiirányította, pont ide, a szülinapos orra elé? Húnóz, nah ugorgyunk egy seggest a medibe, vizezzük halálra az összes precíz és távirányítós külföldit, ez itt az én napom, még ha senki nem is tudja. Nem röhög. Te sem időgépben ülsz.:)

http://www.facebook.com/azelethezkellegykisironia

Ha a négyzetméterre eső fehéringek száma meghaladja a trilliárdot a köbön, az annak a jele, hogy ma megint viselkednem kell, mivel én egy ilyen bazi mintamutató szülő vok. Ezt kábé az első percben el is felejtem, mikor a szpíkerben felhangzik a következő csodálatos mondat: Kedves gyerekek, most akkor fájó szívvel bezárjuk iskolánk kapuját, egy rövid időre. Anyád. Fájó szívvel? Erre vártak szerencsétlenek egész évben.

A felsősök a jó öreg rutinnal, előreküldik aput, anyut, megazöregeket, hogy még nyugodtan elszívhassanak egy cigit a sarkon, mert az jól fog esni a sör után. Hápogó tömeg az iskolaudvaron, kölköt benyomom a seregbe, én meg heccölök valami laza anyukát, hogy legyen kivel végigfikázni a többit. Hűű, mondom, láttad azt a kék kalapos ufót? Azt amelyiknek egy csirke lóg a fülében? Jaja. Belájkoljuk izibe és meg is állapítjuk, hogy az idegen létformák is képviseltetik magukat köreinkben.

Sztáranyuk frissen vasalva az első sorokban. Az igazgatói kar is kapott egy réteg lakkot, csillognak rendesen a kurvakibaszott hőségben, mint a zsír a szélvédőn. Dirinő aládúcolva várja, hogy a mikrofonpróba egykedő, egykedő befusson a finisbe és akkor a négyezerfokos aszfalton már visszhangzik is a himnusz. Körülöttünk hároméves gengszterek átvették az irányítást, vízipisztolyok és táblamilkák keringenek a levegőben, súlyos kenőpénzek cserélnek gazdát, anyukák nemmondommégegyszer, vissekeggyérendesen, nemlesztévé kiáltásokkal, próbálják fenntartani a kifogástalanul működő káosz láccatát. Buli van, akko mi itten mulatunk állapítom meg, anyu-komával felpattanunk a korlátra, innen jobban látni a nemsokára mártírhalálban kimúló szülőket, akik a tisztességes tanév-búcsúztatás oltárán halnak hamarosan hőséghalált.

Elgyötört apukák szkennelik a felhozatalt. Sehol egy friss hús. Naja, drágáim. Az a tanévnyítón lesz, de ez most egy másik csatorna. Megszívtadbamme, megszívtadbamme. Komacsajjal megdumcsizzuk, hogy a szoláriumos küldhetne egy tömegpusztító rakétát a napba,hogy vonulna mán nyugdíjba, mert egyre nehezebben találok magyarázatot a tavacskára a seggem alatt. Meleged van? Kérdezi egy ewok a közelben, köszinemfogszmeghőmérőzi, nincs melegem, én így szoktam fázni. Örökbefogadás szünetel, nem látod a táblát? Diszlájk, haver.
Tesitanár közben izzítja az ötödikesek kórusát, akikben köbö annyi a lelkesedés, mint hamuban a vitamin. Óóóó, istenem, de örökbe fogadnék egy jegesmedvét. Őszinte öröm, derű minden szinten, egy gyors csődeljárás jól esne most, újrabútolnám már magam, mer lassan úttörőnyakit kötök a nosztalgiámból. És a csúzlim sincs velem, pedig célpont lenne bőven, hogy mennyi ellenszenves felnőttet hordott ide a szél, jegyzem meg, mikor egy ilyen beszélnimégnemtud, de megfognimárnemtudod kis ombre, megcsengeti az egyik csülkömet. Ott helyben elolvadok, ahogy a kis szöszkefürtös, ártatlan tekintetű minimaffiózó, zizivel kínál. Mingyá bőgök bazz.

Erre, ez a kis genyó, egy hatalmas marék zizikét szór a többi szülő lába közé és aztán rám emeli a rágomaszívedet tekintét, hogy akko ugojjá. Mi vaaaaaaaaaan? Te tyúknak nézel? Hogy én azt most a sok topán közül egyeskézzem össze? Azanyádútistenit, de büszke lehet rád azegészdinasztiád. Na, ezt beszoptad kicsirigó. Engem nézel madárnak? Ejmiakő.

Megbököm barinőt, indujjunk oszlásnak, mer egyrészt röhögnöm kell, de nagyon, másrészt, anyukák tűsarkára kívánom bízni a baszott apró bigyók betakarítását. Az ünnepség javában tart, a napon már mumifikálódott matek és töritanár felé nyomok egy diadalittas mosolyt, minek kell ezt ennyire túlcizellálni? Nemde? Jobb lett volna, ha mindenki hoz magával néhány puhafalú medencét, egy-két lángosos standot, meg ezt a szóljanyádnakhozzonpénzt fagyasztó kocsit, asztjóvan. Kell az élethez egy kis lazaság, utánam csikánók, gyerünk a jáccóra, ideje végre ünnepelni.

http://www.facebook.com/azelethezkellegykisironia

Bár tudom, hogy Ti mindnyájan ezt feltételeztétek, de sajna ez az igazság, hogy semmiképpen és egyáltalán nem. Egyszerűen nem megy nekem. Kibaszottul nem...:D

Ha elképzelem a tökéletes randit, akkor én éppen felgyűrt farmerban feküdnék a hátamon a füvön és te hoznád nekem az aktuális tábla csokimat, ami minimum 1000 grammos és a másik kezedben azt a 25 db rákóczi túróst egyensúlyoznád, amit csak miattam sütöttek a kedvenc cukimban. Rendkívül udvariasan megvárnád, hogy jól lakjak, majd felpattannék a versenykerómra, és természetesen hagynám, hogy utolérj. Mikor ez megtörtént, újra hanyatt vágnám magam - tudom, ez a te kedvenc részed is - és megbeszélnénk, mit fogunk csinálni a következő minimum 400 évben, amit együtt töltünk.

És lenne még egy kis kavicshajigálás, virágszedés, csupa értelmetlen és nyelvtanilag helytelen mondat, szó, káromkodás, mert káromkodni jó... bassza meg...:D

Koszosan és vidáman parodizálnám azt a sok úrinőt, aki szerintem tök boldogtalan és savanyú, de mindig friss a lakk a körmén és harisnyát hord, meg kozmetikushoz jár. A múltkor, kb. 3 hete levágtam a hajam. Magamnak. Igazából csak elől akartam, de belejöttem...:D És jól is esett... ez van... szégyen, nem szégyen... a fodrász pénzen vettem pici nasit...:) mondom picit... nem röhög...

Szal ez van..

Az én világomban szappanbuborékok lebegnek körülöttünk és amerre járunk, maga a mozdulat, melyet teszünk, mágneses erőként tartja távol tőlünk, ezeket az áttetsző gömböket. A szivárvány tartja mozgásban őket és az irizálásban megpillanthatjuk magunkat, de legfőképpen feltűnhetnek benne mások. Olyan emberek, azok arcai, akiket szeretünk és akiket szeretni fogunk. És ez a látvány, lépten-nyomon előhívja a bensőnkben megbújó és esetleg kimondatlan érzéseket. Eszünkbe juttatja, amit annyian elcsépeltek már, hogy most élsz, nincs más, ha ez véget ér. Jelenlegi tudatoddal átélt valóságod az egyetlen, és pótolhatatlanok azok a mondatok, amelyeket nem mondasz ki még ma.

Az érzések, amelyeket magadba zársz és nem osztod meg azzal/azokkal akiket érint, téged tesznek szegényebbé, mivel a visszafojtott szereteted boldogtalanná tehet. Mi értelme van ha felkelsz és senkinek nem okoztál örömöt a szavaiddal? Nem kell nőnap, nem kell anyák napja, nem kell névnap, születésnap, karácsony, nem kell semmi, ha ezt nem tudod kifejezni.

Abban a világban, melyben élni szeretnék, szavak vannak, ölelések, simogatások, egymásra pillantás, millió és egymilliárd kézfogás. Gyűrűről fejjel lefelé lógás, csúszdázás, hintázás, homokpogácsa gyártás és ezermilliárd szeretlek, hiányzol, gondolok rád, kívánlak, nagyon fontos vagy, életem, szerelemem, anyukám, drágám, vigyázz magadra, annyira jó veled, köszönöm, hogy főztél rám, apu jobban van, mondd meg neki szeretem, mondd meg neki, ha ő soha nem is mondta, akkor is mondd meg neki, hogy a lánya SZERETI, én SZERETEM, mert ez nekem jó, hogy ezt érzem.

Képzeld el, ha mindenki kimondaná, amit érez, lenne más világ, ahol élni szeretnél?

Olyan öt évvel ezelőtt. Vasárnap, család, ebéd után mit kezdjünk magunkkal, há mennyünk az ikejába, ott legalább sokan vannak. Úgy látszik ma mindenki hozott magával mégegyembert, mert a a parkoló fullosra kalibrálva. Akko lépés a kistesó. Dekatlón. Gyerek visít, szórakozna már. Lazán bebaszom a trambulinba, a kis dedósok úgy spriccelnek szét, mint a forró olaj, ha víz tesó bepróbál.

Na, mondom, pattogjál neszeneked vidámpark. Aszongya, mutasson csirkét? Jóhogy, mutassáááá. Há beszarsz. Felpattan, kis virgácsot felkapja, karocskájával hadonász. Tiszta csirke. Nah, mondom, ez nekem is bejön, akkor sorolom. Tollaslabda. Gyerek hassal bevágódik a gumilapba, baszott jó, holasöröm hangulat, napozóágyat már nyitom is, oké, akkor legyél pitypang. Kezek, lábak ezer felé, gyorspattogás. Hánemhilyába a hülyeség, valami ragadt rá is. Akkor következő, legyél spagetti. Karok a test mellett, nyújtott lábbal baing-baing, fején a fogsora kitakar minden mást. Ügyes, ötösfiam. Akkor most legyél, esernyő, villanykörte, könyv, repülő, alma, grillcsirke, kalapács, tűzijáték, bukta, részeg nyugger, falevél, pillangó, lottóötös. Küldetés tejjesítve, ez az üzenet két másodpercen belül megsemmisíti önmagát.

Akkor most rakéta, merhogy repül az idő, mégiscsak nem a mijénk itt az egész puceráj. Gyerek vérszemet kap, ha már ilyen fainul nyomdázta a műsort, begyűjtené a termést, kaphat-e ő esetleg valami kis apróságot? Nézek apjára, tefiad, kérdezett valamit, válaszójjá má neki. Bandinak aranyszívevan, persze valami kis kicsit, nem nagyot, de amivel játszani is fogsz, fenyegetős tapasztalt szülői aggódás. Hosszú válogatást követően - kétperc -kiválasztott egy ilyen vizzel teli ufóhoz, gumimadzaggal illesztett teniszlabdát, melybe jó nagyot bele kell baszni,azt ha szerencséd van, még vizzert is lőhecc vele, de baromi jó, mert ezzel úgy teniszezhet az a büdöskölök, hogy más nem is kell hozzá, magyarul a kávészünet, öt perc láblóga biztosítva.

Szerzeményt hazavisz, kapu előtt apjuk aszongya próbáljuk ki, legyenöröm. De hol az ütő? Nemkell, minekaz, akitudaztud. Bandicipő lekap, laszti párat pattogtat, hatalmasat belekúr, aszt az egész labdás történet gumimadzagustól kiszakad és ugyanabban a szent pillanatban, fel is csavarodik a villanyvezetékre, kétezerméter magasba. Hijába....apa csak egy van... aszongya, na majd cipővel ledobom... aha... a rátekeredett gumikötelet... holélszember? ... nadeegyszótsemszóltam, mer mondom, ha már elbasztad, legalább rendesen csináld... erre Bandi utánavágta a csukáját, ami nemogy a labdát lehozta volna, de a cipőfűzőjénél fogva, rátekeredett a vezetékre, pontosan a labda mellé... nézek azuramra nagy szemekkel, ezt így akartad? szerinted magányos volt ott a laszti? gyerek visít, tönkretettétek, tönkretettétek... nah, álljunk meg egy szóra... anyád hozzá sem nyúlt, szal csőröd befogod, a pillanatot élvezzed és röhögjél, mert ezt a játékot, te többet a büdöséletben kipróbálni nem fogod... gyerek arca felderül, van egy ötlete... hozza a slagot, hogy akkor lelocsolja... aha, a villanyvezetéket... eszednél vagy, gyerek.. inkább csináljuk létrával, meg hozzad a gereblyét... Bandira nézek, hogy szerinted ha hozzányúlunk, innen a földről nem fog megbaszni az áram? Háááá, nemtuggya. Akkor mondom, ez ott is marad.

Nah, ekkor gyütt a comcéd. Látja a szitut, azt kérdezi: Nem sikerült ledobni a cipőt a lasztival? Óóóóó, mondom, mi így szeretjük. Rá is pillantok Bandira, hogy akkor a másik pár cipődet is feltegyük oda levegőzni? Nah itt már vette a lapot és aszongya, áááá, nem kell, így pont jó lesz, szükség van néha egy kis különélésre.

Asszem, csak rosszat álmodtam, de nem. Ez nem álom. Felkelek, net, indul a nap, index címlap, fogyókúrázós-zsírceleb, szakítós-sírósceleb, adakozó-jószívűceleb, villantós-elfelejtettceleb, hiteltörlesztős-válságceleb, strasszos-csöcsceleb, rádiós-sohanemmegymárnyugdíjbaceleb, futottakmég-sorozatceleb, tetovált-ripacsceleb, elfelejtettszamovár-tincsesceleb.

Sok a címlap, a képekhez nem kell tartalom, ki kell tölteni a helyet, nézzünk hülyének mindenkit, bizonyítsuk be, hogy ezzel lehet eladni példányszámot, emeljük fel a porból az átlagot, mutassunk karriert, építsünk imidzset, sztájlisztot ide és életmód-tanácsadót, tegyük elérhetővé mindenkiálmát, áruljunk illúziót, adjuk olcsón a csalódást, dolgozzunk meg a semmiért.

Elég volt ebből. Piacra velük. Legyen celeb-kötvény, fux-index. Törlesszünk velük ájemef hitelt, építsünk belőlük toronyházat, hordjuk őket halomba, tegyünk rájuk táblát, mutogassunk rájuk kézzel, zárjuk őket be a föld mélyére, csak valami hasznuk legyen már.

Celebet tessék, olcsó a celeb, tízér adom csomóját! Csókolom, tessékmondani rieliti-celeb, van?
Hámánhogyapicsábanelenne, akcilyós a celeb, kettőt veszel, hármat fizecc, kiskezidetcsókolom. Csapok hozzá egy muzsikus-celebet, meg egy hogyapicsábaismondják, segíccsé mán tesókám, nah miko bezacskózzák a csöcsit, na megvan szilikon-celebet, jaj nekem, mán az okosság sem a régi, deja a vakvarjú is láthassa, biznisz folyik a vérembe, üss bele, oszt mindketten jómagam is jól járok.

Tessék, tessék, csak most, csak nálam, akcilyós a celeb, tessék vinni, óriási kiárusítás, van énnéköm fodrász-celebem, meg főzőcskézős-celebem is akad bővibe, de a legkelendőbbek mégiscsak a danolós-celebek, meg a kifogyhatatlan vévés-kiscsillag-celebek. A kátrányospilyacon, 1 vévésért elkérnek, vagy 3 ilyen táncikálós-celebet is. Hullócsillag-celebból meg rengeteg vagyon. Nem is fektetek én abba. Mán a receptet is letötöttem a hálóról, oszt megrendelésre, le is gyártatom a Lajossal, mer az ilyen aranykezű százezermester.

Legyen neki gubancos parókája, zsírmentes izmocskákkal, a fogpiszka testecskélyén, kappanhangja, rikítós fogsora, meg ilyen mindenszentekmegaregősbendegúz sármocskája. 

Enni kér a nép, hát etessük halálra.

Megin keró. Van ugye a bicajos kulacs a vázon. Menet közben nem szoktam inni, mert valahogy nekem egyszerre elég egy dolgot csinálni és ha a kerón ülök, akkor az már rögtön majdnem kettő. Viszont ha gyün a zebra, megazúttest párosa és a lámpa mi más lenne, mint piros, red, vörös, akkor kerül elő ama becses itató. Mivel ilyenkor a szintén pirosnál dekkoló sofőrök mindegyike vagy unottan vagy gúvvadt szemmel néz, de azszáz, hogy bámul, hiszen tudjátok, szőke csaj, alapos lökhárítókkal, férfivázzal a lába között, már alapot ad az ilyesmire. Na és ilyen prájvit kis helyzetekre van nekem egy pöpec magánszámom. Kispécizem az egyik fehérfurgonos csókát, megfigyelésen alapuló tapasztalatom szerint, azok nagyon vevők az ilyesmire. Szemkontakt, az ürge minden mozdulatomat követi. Lehajlás a kulacsért, a lámpa még mindig piros, lassan kiegyenesedem. Rápillantok a tesóra, aki baziranda, viszont képes a búbjára tolni a homlokát, mely mutatvánnyal el is kápráztat, degizibe. És miközben elmélyedek a pillanat varázsában, a kulacs csőrét a számba veszem. A folyadék a flakonban egyensúlyát vesztve, egyenesen a torkomba áramlik. Tesóka kezd izzadni, a szerszámkészlet már tágasabb albérletre vágyik, az ingét húzogatja, a lámpa fénye nem hatol el elgyötört szihológiályához, mert ő már máshol jár. Derekamra teszem a kezem, és arra gondolok, hogy a kis magánakciómat még vajon hányan élvezik majd otthon, node hajrá fradi és az összes lakatos serónsztón, én ma itten mulatok. A víz olyan erővel ér a számba, hogy telefröcskölöm vele a pólómat és ekkor már hallom a koma szívverését is, meg na hajjá itt nekem, vazze. Mit mondok majd otthon?
Végig hordozom a tekintetemet a rajongóimon, látom a könyörgő pillantásokat, hogy jajanyámnehagydabba, igyál még sokat, nagyon szomjas vagy. Lassú, szieszájos mozdulatokkal próbálom felitatni a nedvességet a pólómról, a közlekedési káosz már jó pár perce adott, kocsik lefulladva, a gőzölgő aszfaltra ragadt nyelvek, kocsányos szemek, a remény halott és élvezi pillanat. Simán überelem a pléboly szépre retusált szájberterének sorozatgyártott amazonjait, főleg, mert ők most nincsenek is itt. Viszont már én sem sokáig, mert lassan lejár az időm, a szemafor zöldre vált és elindulok új utakra, új áldozatok után kutatva, de azért még a kulacsot egy mély meghajlással szendén és szűziesen, próbálom kis kacsómmal a helyére juttatni, páran már visszavették a vészvillogót, az utazási irodák kihelyezett standjainál is oszlik már a tömeg, jól jön a sok segítő kéz, a lefulladt szekerek betolásánál. Tapsvihar, meghajlás, asztalaviszta, bitte danke drágáim, aludjatok jól, álmodjatok kékeket...

Volt nekem egy nagyon drága nagyim, istennyugosztaljaasztadrágaszentasszonyt, szal minden pozitívumával egyetemben, volt neki egy olyan hite is, ami sokaknak van, mármint, hogy istent a templomba imádjuk, az urunkat meg otthon gyepáljuk és az volt az ő szent meggyőződése, hogy engem, az ő unokáját, hittanra fog vinni és lesz ott magasztos elsőáldozás, tömjénfüst, misebor, biblia, áhítat meg imádat az egyurunkjézuskrisztusban. Mikor én ezt megtudtam, hogy mire készül a nagymuter, csak néztem rá és azt gondoltam, fogalmad sincs mire vállalkozol. Gránátot sem dobunk a pincébe, mert arra épül a ház. Nemde? Itt a szünidő, kakaó és virsli csak itthon van, a templom sötét, hideg és csöndben kell lenni, eleve kudarcra és szégyenre vagyok ítélve az első pillanattól kezdve. Annyit mondok csak, hogy jobban kellett volna hinnie a tekintetemben, ahogy rápilláztam ebben a végzetes pillanatban. Első alkalommal, a kerítésbe kapaszkodtam, és ő a lábamat húzta, és akkor én így vízszintesen feküdtem a levegőben, mintha egy hurrikán vonulna el, épp abban a pillanatban fölöttem. Másodjára, cselhez folyamodott, beígért egy kis csokit, ha nyugton végigülöm az adást. Nah, lehet velem tárgyalni, nem volt balhé. Rábíztam az életemet, a sorsomat a szentatyára, hogy ám legyen, ha így, akkor így. Ám az úr kegyes volt és a mindenható nagymuter emésztésében öltött testet. Tudniillik, mikor már a miutcánkban botorkáltunk hazafelé, megittasulva a magasztos érzésektől, melyekkel beborított minket a csend, a dohszag, meg a 15 fokos templomi hangulat, szal ebben a szentséges pillanatban nagymuter hirtelen négyeskébe tette a sebességet. Én csak szájtátva néztem utána, ahogy kilőtte magát a gazba. Üvöltöttem is és úgy kérdeztem tőle, te nagyi, itt a szippantóóóós? te is érzed ezt a a bűűűűűűzt? Héééé, nagyi süket vagy, hova rohansz, megártott a hittan vagymijajóisten??? ... és ahogy néztem távolodó alakját, feltűnt, hogy a harisnyás lába furcsán néz ki térd alatt... márhogy az egyik vastagabb volt, mint a másik... meg is kérdeztem tőle, hogy nagyi, mi a baja a lábadnak... válasz nem jött, de már nem is kellett... fejhangú, hisztérikus visítással rohantam végig a tikkadó fűszálakkal, porral, kavicsokkal gazdagított porták és a szomszédok cseppet sem őszinte örömöt tükröző pofája előtt, megszentségtelenítve a vasárnapi csendet, azzal hogy: beszaaaaartanagyi!!!!! beszaaaaartanagyi!!!!
Hááá, mit is mondhatnék, fiatalság, bolondság. Aztán mikor csórikám szabadult a budiról, eléálltam, hogy holacsokimnagyi???? ... de valamiért nem válaszolt. Viszont a többivel együtt a hittant is lehúzta végérvényesen a budin, mert többet nem erőltette valamiért...:D én mondom csikánók, vanisten, vanisten...

Elsősorban figyelemelterelésnek használom. Kit érdekel van-e rajtam smink, vagyhogy mijenahajam? De élelmiszerraktárnak is jó, mert ami a kettő közé bepotyog, az estig ott fog dekkolni. Simán eltudok tüntetni, akár egy fél-disznót is. Egyes férfiak beszélgetőpartnernek tekintik. Drágáim, azok ott nem szemek. Pislogni sem tudnak, tehát tuti nem látnak, nem kell szuggerálni. De tálcának is jó, elfér rajtuk a szendó meg a rántott csirke hasábbal. És ha leülök gépelni, akkor segít nyújtva tartani a karom, mert nem férek tőlük az asztalhoz, tehát így sokkal elegánsabban tudom írogatni, a kutyátsemérdeklő blogomat. És ha tennék rá spontánul, ilyen kajakra világítós kariégőt, még az olimpiai ötkarikát is odavarázsolhatom a setétbe. Ha hasra fekszem a homokba, akár a holdra szállás, kráterek keletkeznek, ittis meg ottis. Kompenzálja a nagy hátsómat és eltereli a figyelmet a nem túl izmos hasamról is. Ha valakibe belekarolok, akkor bármiről beszélhetek, mert tudom, hogy arra, amit mondok, úgysem képes figyelni. Nem kell öntözni sem és nem is gazosodik. Borotválni sem kell, tehát sokkal kevesebb gond van vele, mint bármelyik másik testrészemmel. Nem függ sem a benzináraktól, sem a frontoktól. Egyetlen ellensége van, a gravitáció. És ahogy a gigapoén is megmongya az igazat, mit csináljak doktor úr, hogy úgy álljon a mellem, mint lánykoromban? Hát, álljál kézen vazze.
De a nagy mellek alkalmasak még füldugónak, sálnak, nyakpárnának és arra is jók, hogy ha lenézek kitakarják a cipőmet. Sőt egyenesen mind a kettőt. Futáskor remek legyezők és közben még tapsolni is tudok velük. És minél gyorsabb az iram, úgy gyorsul fel a tapsvihar. Te Géza, mi ez a hatalmas csattogás, te is hallod? Áááá, ne is törődj vele drágám, csak a szomszéd kiscsaj a nagy dudákkal, erre futott.
És arról nem is beszélve, hogy így sokkal egyszerűbb elhitetnem a gyanútlan érdeklődőkkel, hogy ufo vok, hisz láthatod: három fejem van. És nem utolsósorban, lehet róla írni olyan dolgokat, amelyekkel rendkívüli népszerűséget tudok szerezni magamnak. :)

Pár napja pörgök már ezen, és mivel ma, azt is a fejemhez vágták, hogy, tudtam-e, hogy a szarkazmus idővel szarkalábbá változik, válaszom: naná, hogy tudtam, ezért gyűjtöm őket, te alulkompenzált frusztrált kis gyógyegér, szóval azt mondta nekem nemrég egy ilyen kritikalfasz, hogy szerinte én egy kamu pasi vagyok. Merhogy, kapaszkoggyá: túl jól írok! Belenéztem a tükörbe, hááá így nézne ki a kuki? És minek adtak hozzá ekkora légzsákokat? Mert a nőknek nincsenek gondolataik? Vagy mi van? Nah, kérem, álljunkmegegyszóra. Én nem jól írok, hanem megmondom neked, te férfiállat, hogy tudom, mert sokat tapasztalt luvnya vok, tudom, mi játszódik le a kicsi kis agyacskádban, ha pinaközeli állapotba esel. Egyenes csík, agyhalál. És ez nem azért van, mert engem is farokkal látott el a teremtő, hanem mert az élet egyszerű, szaporodni mindenki tud, mi más mozgatná a világot, mint az örök harc, hogy ti kibérelni akarjátok azt a barlangot, amit mi meg eladni. Nah ez azegyrészt. Másrészt, azt a férfisoviniszta világot, melyet ilyen faszkalapokkal bútoroztak tele, alapjaiban rengetné meg, annak a felismerése, hogy a nőknek, minő csoda, de hogy van agyuk. És abban az agyban, néhanap előfordulnak gondolatok és van olyan, aki még ki is mondja, sőőőőőt, még le is írja. Hihetetlen, mi? Hát az.

Köztudott, de ha mégsem és lenne még olyan, aki nem tudná, közlöm, hogy fent vagyok egy-két, de maxahárom,  szal ilyen időfecsérlős társkeresős ódalon, 3 db igencsak visszafogott képcsivel. De ez az olyan legényeknek, akiknek az agyáig csak egy dolog jut el - konkrétan, hogy nekem nunim van, neked meg kukid, szóval őket az baszottul nem érdekli, hogy ezacsaj, nemazacsaj, akivel azonnal és ok nélkül és egyébként is, de próbálkoznak rendületlenül és ez nem az egyetlen negatív, amit elmondhatok róluk.

Íme:

Mennyiért adnád el a használt bugyidat? Szívesen borozgatnák Veled! Beleférne egy fergeteges kaland az életedbe? Vonzó az oldalad! Ágyhoz kötözés? Merre fele lax? Végignéznéd kamerán, ahogy kiverem? Miért van egy ilyen álomnő egyedül? Sex? Küldjek fotót? Lazább kapcsolat? Velem? Nagyon gratulálok, megnyertél magadnak! A faszomat ebbe a sok pénzéhes büdös picsába. Szia, Nagykanizsáról írok, volna kedved ismerkedni?! Szólítanál kisfaszúnak, ha megkérlek? Most, hogy megláttalak, már hiszek a szerelem első látásban! Szexyi vagy! Szia, örökbe fogadsz? Az élet megtanított bazmeg. Komoly kapcsolat is érdekel? Sok gyerek cicizte a cicijeid? Helyes nem is szabad keresni mert az csak az igazi helyett lenne az igazi téged talál meg. Szia, szopsz pénzért? Áruld el kérlek, egy ilyen szuper nő kit keres itt az oldalon? Tündérien édes, vonzóan bájos vagy de tudnod kell hogy bennem is megvan a kisördög, nem kicsit..huncut gondolatokkal, szerinted mi történik általában ha két kisördög találkozik? Szeretnéd, ha egy sportoló kényeztetne? ctrl-c-ma reggel te vagy szerintem a leggyönyörűbb ezen az oldalon-ctrl-v. A regisztráció a legfoltosabb egy férfiben? Jaj bocsánat!Nem azt akartam! Annyira szégyellem...Ám ez csak a makkom,nem a farkam.

Anno, mégazurammal rájöttünk, hogy vagy a nappali kicsi, vagy mi vagyunk túl nagyok, de a sarokülőnek felmondunk, mer mi már nem férünk be a szobába. Akkor már évek áhítoztam egy ilyen ikejás, segged bebaszod, süppedős kreácilyóra, magyarul a Tomelillára és találtam is egyet hatvanér azexpresszbe. Csomagtarcsi felcuppan, fizetés a tankba betölt és elindultunk svédkényelmet vásárolni, valahova a hétmérföldre onnan, ahol a kurtafarkú malac is túr. Minden remek, a bót megköttetett, felíkúztuk a tetőre a kis drágát, kurvalassan övegestánc sztájlba nyomtuk, felkaravánozva fél Óbudát, majd mikor mán majdnem célközeli volt a pozcsink, mondom Bandinak, bazz, meghalok, ha nem falok meg két grilltyúkot, még vacsi előtt, szal index ki, beparkol. Kajáldából sasolás, oszt böködtük egymást könyökkel, ha valaki 5 méterre megközelítette a becses szerzeményünket, hogy nézzed mán, mitakarazott. Te az nem egy flex ott a hóna alatt? Kettétépem, ha csak ránéz. Nah, aszt mondom Bandinak, átugrom még az Osenbe, kell vennem esztmegaszt, figyelsz rá akkor? Jövök, negyedóra. Nah, a sopping még el sem ért szívemig, mikor csörög a mobil. Bandi vót. Mondom, watta, beteg vagy? Hiányzom? Aszongya, gyüjjek, mer akatt egy kis gond. Az a jóóó, gondoltam, az a jóóóó. Nem kell itt a pénzköltés, inkább oldok meg problémát, bazz. De mégis mi van? Aszondja, úgy döntött utánam jön. Nah, és? Hát, nagyon alacsony itt a plafon a parkolóba. Leesett, drágáim? Hát le, bazz. Ez a csodaember, a kocsi tetejére felkötözött kanapéval együtt, behajtott az alagsori baszott alacsony menyezetű parkolóba, ahol a betonfödém beintett, hogy hohó, te tomelilla, te most akkor kinn maracc. És így is lett. Kettétörve, megalázva, feküdt a behajtó közepén, körülötte diszkrét röhögések közepette, mutogatott jópár együttérző koma, hogy hűűűdekááárérte. Bandi, meg széttárt karokkal kérdezte, hogy akkor akarom-e így is ? Hát, egyet kívántam, kettő lett belőle. Mi mást is akarhatnék? Ittvanamerika, sörhöz odaférsz? 

De nyugavér csikánók,a poén most jön. Merhogy, jó órás izommunkával, visszastabilizáltuk a csomira az ülőkét, csakhogy aztat mi akkor és abban a lelkiérzelmi baszottul fennkölt állapotban nem észleltük, hogy hiába rakjuk vissza a parkoló azon részén, ahol vagyunk, a kijárathoz, csak a mélygarázson át vehet az út. Nosza, kanapét nem is egy, de rögtön kettő ilyen ártuditúra aplikálva toltuk végig a parkoló fedett részén, majd a kocsival utána, és immár a csillagos égbolt reánk boruló kupolája alatt, újra felcuccolás és már indulhatunk is haza. Óóó a drága emlékek, mit nekem párizsnyújork, az én hajam mástól áll.

Faterom nem aza intellektuális típus, soha nem is volt az, igaz, hogy mióta leesett az antennáról, mintha még jobban belassult volna odabent a szoftver. Jah, egy időben a parabola-beltéri egység kettőse előtt térdepelve imádta, a műholdas műsorok számára értelmezhetetlen nyelveken beáramló, nyugati áldását és ekkor még szentül hitt a tetőre illesztett antenna erejében is. Volt neki egy mindenrejó kötele, ami nem az ő súlyára volt kalibrálva és mikor felcuccolt egy kis aktuális antenna-heccölésre, sikeresen applikálta magát az alumínium-rúdhoz, ami úgy hajlott el a súlya alatt, hogy arra úrigeller is büszke lett volna. A kötél meg szakadt, ahogy kell, fater meg bemutatta, a hogyrepülagyuribácsi mutatványt. Azóta az egyik lába csak akkor mozdul, ha valaki odébb teszi.Történt egyszer, még anno, az esés előtt, mikor még fittipaldi volt a fedőneve, hogy ki kellett vágni az egyik lucfenyőt a kertben. Mivel félő volt, hogy esetleg a ház felé dől, rákötött egy olyan mindenrejó kötelet és másik végére ráfogatta nagymutert, mint ellensúlyt, a maga 40 kilójával. És mivel fater nemcsak fát vágni tudott, meg antennát szerelni, úgy tervezte meg a törzsre feljutást, hogy a kerekes taligájára, rátett egy deszkalapot és arra egy létrát. Ha lett volna ott egy kis okosság, ahol nem volt, tehetett volna valami éket, követ, pöcköt a  taliga kereke alá, hogy ne legyen ennyire megalázó a vereség, de mi jót várhatnunk ott, ahol a balta nyitja a sörösüveget. Nem telt el 1 perc és fater már az ereszen lógott, nagymuter meg összekajabálta a féluccát, hogy jajmeghalagyuri, jajmeghalagyuri. No, de nem halt meg, csak az eresz fáradt el a küzdelemben, a fának bezzeg majinapig kutyabaja és idézném egy nagyon bölcs barátom mondását - aki 3 zabigyerekkel a puttonyában, boldog embernek vallja magát - hogy: Amíg nem merül fel a probléma, hülye lennék megoldani...:)

Szeretek kerózni, eléggé és mivel versenykeróm van, ezért a sík terepen történő száguldást favolom a leginkább. Nem ma kezdtem, 15-16 éves kb. a vázam és kor ide vagy oda, hasítok vele acélosan. Na, de ez másoknak nem mindig jön le, mert csak annyit látni, hogy ott egy csaj, nagy dudákkal, férfi vázzal a lába között, más gondolatok tanyáznak ezekben a pillanatokban néhány X kromoszómás egyedben. Főleg, ha még meg is előzöm, ami viszonylag gyakran fordul elő, tekintve, hogy a versenybringa nem kerekesszék. Szóval, mikor így alázom a férfinépet, akkor rögtön vált a szemafor náluk, hogy ez provokál bamme és már vissza is előz. Viszont hátulról látom - főleg ha nyílegyenes a sztráda - hogy azért nem ez az ő általános utazósebességük, és ha nem iparkodnak, akkor hamar utol is érem őket..:D És ha már itt tartunk, szerintem a legveszélyesebb hely ezen a kiba bolygón, a bicikliút. Mert egyrészt, keskeny, szaggatott, mint a morze-jel, a gyalogosok turistalátványosságként használják, hogy odanézzé mán, az ott nem egy biciklis? Hűűű de gyorsan jön, mileszmost, merre menjek balra? jobbra? Apjuk, tigrisugrás jobbra, én meg nyomok egy szaltó-mortálét itten balra, hogy az a szerencsétlen vakegér bringás rögtön fejtsen rejtvényt is egyúttal, hogy akkor hol a faszba fog ő elférni.
És arról nem is szólva, hogy helyenként akkora buckalakók tanyáznak az aszfalt alatt, hogy inkább küldetésnek fogom fel, hogy kinyírjam őket, semmint, hogy beleőrüljek az állandó kerülgetésbe. Szal dögölj meg te a felszín alatt lappangó kis gyökér!!! Azanyádúristenit, teeeee. Egyébként nem értem, mert normál esetben a gyökerek a földben nőnek, kivéve a bicikliútat, mert ott kizárólagosan az aszfalt és a föld KÖZÖTT.
Na, és az útszéli kopoltyús cirkálók? Akik leszarják, hogy párhuzamosan fut az a mégiscsak erre a célra épített út. Jah, kaszkadőr vagy apám, rögtön sejtettem. Csak az a baj, te halsz bele a szerepbe és még fizetést sem kapsz érte. Mert értem én, meg szenvedek is azon a fos úton, de hogy abba a forgalomba, ennyire védtelenül, egy szál bicajjal bemerészkedni, ahhoz vagy nagyon hülyének kell lenni, vagy téged egy piszijátékból hordott erre a szél, és bónuszba van még pár életed, amit eltékozolhatsz a sok hámmer, meg szuzuki között.
És miközben az ember evickél a helyenként igencsak dadogós úton, szembeszél a köbön, még ott vannak azok a pöcs bogarak is, hogy mikor beleszállsz abba vagy zöld, vagy barna felhőbe, mert az ellenség kétszínű ám, akkor te azon drága barátom, nem tudsz áthajtani, mert ezek a kis genyók, követnek. Nem is értem, miért nincs a bukón, szúnyogháló? Jah, meg a lámpák... uhhh... na itt száll el belőlem minden visszafogottság, ami egyébként is csak allegórikusan jellemző rám, mert hogy a busába tud valaki egymás után ilyen úton, ennyi gyökér, meg genyó kíséretében átjutni a méterenként úttal, zebrával keresztezett Szerémi úton úgy, hogy az a zöld, teli legyen? Nyomom neki, alázom a hobbikeróst, a 100 tagú karavánt, úgy sivítok azzal a rozsdás keróval, hogy közbe kertész leszek, mert a combommal a behajló bokrokat is nyesem, de a teli zöld, az nem marad más, mint délibáb.

Voltam egy boltban, egy plázában és ott lehetett kapni ilyen műszempillát. Volt műköröm is, de olyat már láttam korábban is és akkor is életidegennek tartottam, de ezek a szempillák abszolúte lenyűgöztek. Volt egy csomó fajta, hosszú, meg sűrű, meg ilyen nagyon ívelt. Apám, a bőség zavara. Ezekkel lehetne pillázni rendesen. Szóval a lényeg nem is az, hogy akkor most melyik, hanem a dilemma, hogy akarok-e bármit magamra ragasztani, ami gyárilag nem az enyém. Mert ezek szerintem úgy működnek, ahogy a Murphy. Tuti leesnek. És tuti a legrosszabbkor. És tuti ez lenne, amit először megdicsérne rajtam a dicső lovag, és azért az gáz, erre azt felelni, hogy köszi, frissen ragasztva.