Olyan öt évvel ezelőtt. Vasárnap, család, ebéd után mit kezdjünk magunkkal, há mennyünk az ikejába, ott legalább sokan vannak. Úgy látszik ma mindenki hozott magával mégegyembert, mert a a parkoló fullosra kalibrálva. Akko lépés a kistesó. Dekatlón. Gyerek visít, szórakozna már. Lazán bebaszom a trambulinba, a kis dedósok úgy spriccelnek szét, mint a forró olaj, ha víz tesó bepróbál.

Na, mondom, pattogjál neszeneked vidámpark. Aszongya, mutasson csirkét? Jóhogy, mutassáááá. Há beszarsz. Felpattan, kis virgácsot felkapja, karocskájával hadonász. Tiszta csirke. Nah, mondom, ez nekem is bejön, akkor sorolom. Tollaslabda. Gyerek hassal bevágódik a gumilapba, baszott jó, holasöröm hangulat, napozóágyat már nyitom is, oké, akkor legyél pitypang. Kezek, lábak ezer felé, gyorspattogás. Hánemhilyába a hülyeség, valami ragadt rá is. Akkor következő, legyél spagetti. Karok a test mellett, nyújtott lábbal baing-baing, fején a fogsora kitakar minden mást. Ügyes, ötösfiam. Akkor most legyél, esernyő, villanykörte, könyv, repülő, alma, grillcsirke, kalapács, tűzijáték, bukta, részeg nyugger, falevél, pillangó, lottóötös. Küldetés tejjesítve, ez az üzenet két másodpercen belül megsemmisíti önmagát.

Akkor most rakéta, merhogy repül az idő, mégiscsak nem a mijénk itt az egész puceráj. Gyerek vérszemet kap, ha már ilyen fainul nyomdázta a műsort, begyűjtené a termést, kaphat-e ő esetleg valami kis apróságot? Nézek apjára, tefiad, kérdezett valamit, válaszójjá má neki. Bandinak aranyszívevan, persze valami kis kicsit, nem nagyot, de amivel játszani is fogsz, fenyegetős tapasztalt szülői aggódás. Hosszú válogatást követően - kétperc -kiválasztott egy ilyen vizzel teli ufóhoz, gumimadzaggal illesztett teniszlabdát, melybe jó nagyot bele kell baszni,azt ha szerencséd van, még vizzert is lőhecc vele, de baromi jó, mert ezzel úgy teniszezhet az a büdöskölök, hogy más nem is kell hozzá, magyarul a kávészünet, öt perc láblóga biztosítva.

Szerzeményt hazavisz, kapu előtt apjuk aszongya próbáljuk ki, legyenöröm. De hol az ütő? Nemkell, minekaz, akitudaztud. Bandicipő lekap, laszti párat pattogtat, hatalmasat belekúr, aszt az egész labdás történet gumimadzagustól kiszakad és ugyanabban a szent pillanatban, fel is csavarodik a villanyvezetékre, kétezerméter magasba. Hijába....apa csak egy van... aszongya, na majd cipővel ledobom... aha... a rátekeredett gumikötelet... holélszember? ... nadeegyszótsemszóltam, mer mondom, ha már elbasztad, legalább rendesen csináld... erre Bandi utánavágta a csukáját, ami nemogy a labdát lehozta volna, de a cipőfűzőjénél fogva, rátekeredett a vezetékre, pontosan a labda mellé... nézek azuramra nagy szemekkel, ezt így akartad? szerinted magányos volt ott a laszti? gyerek visít, tönkretettétek, tönkretettétek... nah, álljunk meg egy szóra... anyád hozzá sem nyúlt, szal csőröd befogod, a pillanatot élvezzed és röhögjél, mert ezt a játékot, te többet a büdöséletben kipróbálni nem fogod... gyerek arca felderül, van egy ötlete... hozza a slagot, hogy akkor lelocsolja... aha, a villanyvezetéket... eszednél vagy, gyerek.. inkább csináljuk létrával, meg hozzad a gereblyét... Bandira nézek, hogy szerinted ha hozzányúlunk, innen a földről nem fog megbaszni az áram? Háááá, nemtuggya. Akkor mondom, ez ott is marad.

Nah, ekkor gyütt a comcéd. Látja a szitut, azt kérdezi: Nem sikerült ledobni a cipőt a lasztival? Óóóóó, mondom, mi így szeretjük. Rá is pillantok Bandira, hogy akkor a másik pár cipődet is feltegyük oda levegőzni? Nah itt már vette a lapot és aszongya, áááá, nem kell, így pont jó lesz, szükség van néha egy kis különélésre.