Bár tudom, hogy Ti mindnyájan ezt feltételeztétek, de sajna ez az igazság, hogy semmiképpen és egyáltalán nem. Egyszerűen nem megy nekem. Kibaszottul nem...:D

Ha elképzelem a tökéletes randit, akkor én éppen felgyűrt farmerban feküdnék a hátamon a füvön és te hoznád nekem az aktuális tábla csokimat, ami minimum 1000 grammos és a másik kezedben azt a 25 db rákóczi túróst egyensúlyoznád, amit csak miattam sütöttek a kedvenc cukimban. Rendkívül udvariasan megvárnád, hogy jól lakjak, majd felpattannék a versenykerómra, és természetesen hagynám, hogy utolérj. Mikor ez megtörtént, újra hanyatt vágnám magam - tudom, ez a te kedvenc részed is - és megbeszélnénk, mit fogunk csinálni a következő minimum 400 évben, amit együtt töltünk.

És lenne még egy kis kavicshajigálás, virágszedés, csupa értelmetlen és nyelvtanilag helytelen mondat, szó, káromkodás, mert káromkodni jó... bassza meg...:D

Koszosan és vidáman parodizálnám azt a sok úrinőt, aki szerintem tök boldogtalan és savanyú, de mindig friss a lakk a körmén és harisnyát hord, meg kozmetikushoz jár. A múltkor, kb. 3 hete levágtam a hajam. Magamnak. Igazából csak elől akartam, de belejöttem...:D És jól is esett... ez van... szégyen, nem szégyen... a fodrász pénzen vettem pici nasit...:) mondom picit... nem röhög...

Szal ez van..

Elsősorban figyelemelterelésnek használom. Kit érdekel van-e rajtam smink, vagyhogy mijenahajam? De élelmiszerraktárnak is jó, mert ami a kettő közé bepotyog, az estig ott fog dekkolni. Simán eltudok tüntetni, akár egy fél-disznót is. Egyes férfiak beszélgetőpartnernek tekintik. Drágáim, azok ott nem szemek. Pislogni sem tudnak, tehát tuti nem látnak, nem kell szuggerálni. De tálcának is jó, elfér rajtuk a szendó meg a rántott csirke hasábbal. És ha leülök gépelni, akkor segít nyújtva tartani a karom, mert nem férek tőlük az asztalhoz, tehát így sokkal elegánsabban tudom írogatni, a kutyátsemérdeklő blogomat. És ha tennék rá spontánul, ilyen kajakra világítós kariégőt, még az olimpiai ötkarikát is odavarázsolhatom a setétbe. Ha hasra fekszem a homokba, akár a holdra szállás, kráterek keletkeznek, ittis meg ottis. Kompenzálja a nagy hátsómat és eltereli a figyelmet a nem túl izmos hasamról is. Ha valakibe belekarolok, akkor bármiről beszélhetek, mert tudom, hogy arra, amit mondok, úgysem képes figyelni. Nem kell öntözni sem és nem is gazosodik. Borotválni sem kell, tehát sokkal kevesebb gond van vele, mint bármelyik másik testrészemmel. Nem függ sem a benzináraktól, sem a frontoktól. Egyetlen ellensége van, a gravitáció. És ahogy a gigapoén is megmongya az igazat, mit csináljak doktor úr, hogy úgy álljon a mellem, mint lánykoromban? Hát, álljál kézen vazze.
De a nagy mellek alkalmasak még füldugónak, sálnak, nyakpárnának és arra is jók, hogy ha lenézek kitakarják a cipőmet. Sőt egyenesen mind a kettőt. Futáskor remek legyezők és közben még tapsolni is tudok velük. És minél gyorsabb az iram, úgy gyorsul fel a tapsvihar. Te Géza, mi ez a hatalmas csattogás, te is hallod? Áááá, ne is törődj vele drágám, csak a szomszéd kiscsaj a nagy dudákkal, erre futott.
És arról nem is beszélve, hogy így sokkal egyszerűbb elhitetnem a gyanútlan érdeklődőkkel, hogy ufo vok, hisz láthatod: három fejem van. És nem utolsósorban, lehet róla írni olyan dolgokat, amelyekkel rendkívüli népszerűséget tudok szerezni magamnak. :)