Olyan öt évvel ezelőtt. Vasárnap, család, ebéd után mit kezdjünk magunkkal, há mennyünk az ikejába, ott legalább sokan vannak. Úgy látszik ma mindenki hozott magával mégegyembert, mert a a parkoló fullosra kalibrálva. Akko lépés a kistesó. Dekatlón. Gyerek visít, szórakozna már. Lazán bebaszom a trambulinba, a kis dedósok úgy spriccelnek szét, mint a forró olaj, ha víz tesó bepróbál.

Na, mondom, pattogjál neszeneked vidámpark. Aszongya, mutasson csirkét? Jóhogy, mutassáááá. Há beszarsz. Felpattan, kis virgácsot felkapja, karocskájával hadonász. Tiszta csirke. Nah, mondom, ez nekem is bejön, akkor sorolom. Tollaslabda. Gyerek hassal bevágódik a gumilapba, baszott jó, holasöröm hangulat, napozóágyat már nyitom is, oké, akkor legyél pitypang. Kezek, lábak ezer felé, gyorspattogás. Hánemhilyába a hülyeség, valami ragadt rá is. Akkor következő, legyél spagetti. Karok a test mellett, nyújtott lábbal baing-baing, fején a fogsora kitakar minden mást. Ügyes, ötösfiam. Akkor most legyél, esernyő, villanykörte, könyv, repülő, alma, grillcsirke, kalapács, tűzijáték, bukta, részeg nyugger, falevél, pillangó, lottóötös. Küldetés tejjesítve, ez az üzenet két másodpercen belül megsemmisíti önmagát.

Akkor most rakéta, merhogy repül az idő, mégiscsak nem a mijénk itt az egész puceráj. Gyerek vérszemet kap, ha már ilyen fainul nyomdázta a műsort, begyűjtené a termést, kaphat-e ő esetleg valami kis apróságot? Nézek apjára, tefiad, kérdezett valamit, válaszójjá má neki. Bandinak aranyszívevan, persze valami kis kicsit, nem nagyot, de amivel játszani is fogsz, fenyegetős tapasztalt szülői aggódás. Hosszú válogatást követően - kétperc -kiválasztott egy ilyen vizzel teli ufóhoz, gumimadzaggal illesztett teniszlabdát, melybe jó nagyot bele kell baszni,azt ha szerencséd van, még vizzert is lőhecc vele, de baromi jó, mert ezzel úgy teniszezhet az a büdöskölök, hogy más nem is kell hozzá, magyarul a kávészünet, öt perc láblóga biztosítva.

Szerzeményt hazavisz, kapu előtt apjuk aszongya próbáljuk ki, legyenöröm. De hol az ütő? Nemkell, minekaz, akitudaztud. Bandicipő lekap, laszti párat pattogtat, hatalmasat belekúr, aszt az egész labdás történet gumimadzagustól kiszakad és ugyanabban a szent pillanatban, fel is csavarodik a villanyvezetékre, kétezerméter magasba. Hijába....apa csak egy van... aszongya, na majd cipővel ledobom... aha... a rátekeredett gumikötelet... holélszember? ... nadeegyszótsemszóltam, mer mondom, ha már elbasztad, legalább rendesen csináld... erre Bandi utánavágta a csukáját, ami nemogy a labdát lehozta volna, de a cipőfűzőjénél fogva, rátekeredett a vezetékre, pontosan a labda mellé... nézek azuramra nagy szemekkel, ezt így akartad? szerinted magányos volt ott a laszti? gyerek visít, tönkretettétek, tönkretettétek... nah, álljunk meg egy szóra... anyád hozzá sem nyúlt, szal csőröd befogod, a pillanatot élvezzed és röhögjél, mert ezt a játékot, te többet a büdöséletben kipróbálni nem fogod... gyerek arca felderül, van egy ötlete... hozza a slagot, hogy akkor lelocsolja... aha, a villanyvezetéket... eszednél vagy, gyerek.. inkább csináljuk létrával, meg hozzad a gereblyét... Bandira nézek, hogy szerinted ha hozzányúlunk, innen a földről nem fog megbaszni az áram? Háááá, nemtuggya. Akkor mondom, ez ott is marad.

Nah, ekkor gyütt a comcéd. Látja a szitut, azt kérdezi: Nem sikerült ledobni a cipőt a lasztival? Óóóóó, mondom, mi így szeretjük. Rá is pillantok Bandira, hogy akkor a másik pár cipődet is feltegyük oda levegőzni? Nah itt már vette a lapot és aszongya, áááá, nem kell, így pont jó lesz, szükség van néha egy kis különélésre.

Asszem, csak rosszat álmodtam, de nem. Ez nem álom. Felkelek, net, indul a nap, index címlap, fogyókúrázós-zsírceleb, szakítós-sírósceleb, adakozó-jószívűceleb, villantós-elfelejtettceleb, hiteltörlesztős-válságceleb, strasszos-csöcsceleb, rádiós-sohanemmegymárnyugdíjbaceleb, futottakmég-sorozatceleb, tetovált-ripacsceleb, elfelejtettszamovár-tincsesceleb.

Sok a címlap, a képekhez nem kell tartalom, ki kell tölteni a helyet, nézzünk hülyének mindenkit, bizonyítsuk be, hogy ezzel lehet eladni példányszámot, emeljük fel a porból az átlagot, mutassunk karriert, építsünk imidzset, sztájlisztot ide és életmód-tanácsadót, tegyük elérhetővé mindenkiálmát, áruljunk illúziót, adjuk olcsón a csalódást, dolgozzunk meg a semmiért.

Elég volt ebből. Piacra velük. Legyen celeb-kötvény, fux-index. Törlesszünk velük ájemef hitelt, építsünk belőlük toronyházat, hordjuk őket halomba, tegyünk rájuk táblát, mutogassunk rájuk kézzel, zárjuk őket be a föld mélyére, csak valami hasznuk legyen már.

Celebet tessék, olcsó a celeb, tízér adom csomóját! Csókolom, tessékmondani rieliti-celeb, van?
Hámánhogyapicsábanelenne, akcilyós a celeb, kettőt veszel, hármat fizecc, kiskezidetcsókolom. Csapok hozzá egy muzsikus-celebet, meg egy hogyapicsábaismondják, segíccsé mán tesókám, nah miko bezacskózzák a csöcsit, na megvan szilikon-celebet, jaj nekem, mán az okosság sem a régi, deja a vakvarjú is láthassa, biznisz folyik a vérembe, üss bele, oszt mindketten jómagam is jól járok.

Tessék, tessék, csak most, csak nálam, akcilyós a celeb, tessék vinni, óriási kiárusítás, van énnéköm fodrász-celebem, meg főzőcskézős-celebem is akad bővibe, de a legkelendőbbek mégiscsak a danolós-celebek, meg a kifogyhatatlan vévés-kiscsillag-celebek. A kátrányospilyacon, 1 vévésért elkérnek, vagy 3 ilyen táncikálós-celebet is. Hullócsillag-celebból meg rengeteg vagyon. Nem is fektetek én abba. Mán a receptet is letötöttem a hálóról, oszt megrendelésre, le is gyártatom a Lajossal, mer az ilyen aranykezű százezermester.

Legyen neki gubancos parókája, zsírmentes izmocskákkal, a fogpiszka testecskélyén, kappanhangja, rikítós fogsora, meg ilyen mindenszentekmegaregősbendegúz sármocskája. 

Enni kér a nép, hát etessük halálra.