Volt nekem egy nagyon drága nagyim, istennyugosztaljaasztadrágaszentasszonyt, szal minden pozitívumával egyetemben, volt neki egy olyan hite is, ami sokaknak van, mármint, hogy istent a templomba imádjuk, az urunkat meg otthon gyepáljuk és az volt az ő szent meggyőződése, hogy engem, az ő unokáját, hittanra fog vinni és lesz ott magasztos elsőáldozás, tömjénfüst, misebor, biblia, áhítat meg imádat az egyurunkjézuskrisztusban. Mikor én ezt megtudtam, hogy mire készül a nagymuter, csak néztem rá és azt gondoltam, fogalmad sincs mire vállalkozol. Gránátot sem dobunk a pincébe, mert arra épül a ház. Nemde? Itt a szünidő, kakaó és virsli csak itthon van, a templom sötét, hideg és csöndben kell lenni, eleve kudarcra és szégyenre vagyok ítélve az első pillanattól kezdve. Annyit mondok csak, hogy jobban kellett volna hinnie a tekintetemben, ahogy rápilláztam ebben a végzetes pillanatban. Első alkalommal, a kerítésbe kapaszkodtam, és ő a lábamat húzta, és akkor én így vízszintesen feküdtem a levegőben, mintha egy hurrikán vonulna el, épp abban a pillanatban fölöttem. Másodjára, cselhez folyamodott, beígért egy kis csokit, ha nyugton végigülöm az adást. Nah, lehet velem tárgyalni, nem volt balhé. Rábíztam az életemet, a sorsomat a szentatyára, hogy ám legyen, ha így, akkor így. Ám az úr kegyes volt és a mindenható nagymuter emésztésében öltött testet. Tudniillik, mikor már a miutcánkban botorkáltunk hazafelé, megittasulva a magasztos érzésektől, melyekkel beborított minket a csend, a dohszag, meg a 15 fokos templomi hangulat, szal ebben a szentséges pillanatban nagymuter hirtelen négyeskébe tette a sebességet. Én csak szájtátva néztem utána, ahogy kilőtte magát a gazba. Üvöltöttem is és úgy kérdeztem tőle, te nagyi, itt a szippantóóóós? te is érzed ezt a a bűűűűűűzt? Héééé, nagyi süket vagy, hova rohansz, megártott a hittan vagymijajóisten??? ... és ahogy néztem távolodó alakját, feltűnt, hogy a harisnyás lába furcsán néz ki térd alatt... márhogy az egyik vastagabb volt, mint a másik... meg is kérdeztem tőle, hogy nagyi, mi a baja a lábadnak... válasz nem jött, de már nem is kellett... fejhangú, hisztérikus visítással rohantam végig a tikkadó fűszálakkal, porral, kavicsokkal gazdagított porták és a szomszédok cseppet sem őszinte örömöt tükröző pofája előtt, megszentségtelenítve a vasárnapi csendet, azzal hogy: beszaaaaartanagyi!!!!! beszaaaaartanagyi!!!!
Hááá, mit is mondhatnék, fiatalság, bolondság. Aztán mikor csórikám szabadult a budiról, eléálltam, hogy holacsokimnagyi???? ... de valamiért nem válaszolt. Viszont a többivel együtt a hittant is lehúzta végérvényesen a budin, mert többet nem erőltette valamiért...:D én mondom csikánók, vanisten, vanisten...

Elsősorban figyelemelterelésnek használom. Kit érdekel van-e rajtam smink, vagyhogy mijenahajam? De élelmiszerraktárnak is jó, mert ami a kettő közé bepotyog, az estig ott fog dekkolni. Simán eltudok tüntetni, akár egy fél-disznót is. Egyes férfiak beszélgetőpartnernek tekintik. Drágáim, azok ott nem szemek. Pislogni sem tudnak, tehát tuti nem látnak, nem kell szuggerálni. De tálcának is jó, elfér rajtuk a szendó meg a rántott csirke hasábbal. És ha leülök gépelni, akkor segít nyújtva tartani a karom, mert nem férek tőlük az asztalhoz, tehát így sokkal elegánsabban tudom írogatni, a kutyátsemérdeklő blogomat. És ha tennék rá spontánul, ilyen kajakra világítós kariégőt, még az olimpiai ötkarikát is odavarázsolhatom a setétbe. Ha hasra fekszem a homokba, akár a holdra szállás, kráterek keletkeznek, ittis meg ottis. Kompenzálja a nagy hátsómat és eltereli a figyelmet a nem túl izmos hasamról is. Ha valakibe belekarolok, akkor bármiről beszélhetek, mert tudom, hogy arra, amit mondok, úgysem képes figyelni. Nem kell öntözni sem és nem is gazosodik. Borotválni sem kell, tehát sokkal kevesebb gond van vele, mint bármelyik másik testrészemmel. Nem függ sem a benzináraktól, sem a frontoktól. Egyetlen ellensége van, a gravitáció. És ahogy a gigapoén is megmongya az igazat, mit csináljak doktor úr, hogy úgy álljon a mellem, mint lánykoromban? Hát, álljál kézen vazze.
De a nagy mellek alkalmasak még füldugónak, sálnak, nyakpárnának és arra is jók, hogy ha lenézek kitakarják a cipőmet. Sőt egyenesen mind a kettőt. Futáskor remek legyezők és közben még tapsolni is tudok velük. És minél gyorsabb az iram, úgy gyorsul fel a tapsvihar. Te Géza, mi ez a hatalmas csattogás, te is hallod? Áááá, ne is törődj vele drágám, csak a szomszéd kiscsaj a nagy dudákkal, erre futott.
És arról nem is beszélve, hogy így sokkal egyszerűbb elhitetnem a gyanútlan érdeklődőkkel, hogy ufo vok, hisz láthatod: három fejem van. És nem utolsósorban, lehet róla írni olyan dolgokat, amelyekkel rendkívüli népszerűséget tudok szerezni magamnak. :)