Laza kis kávézásnak indult, de mivel már rég fárasztottam le magam, ezért javasoltam, hogy vegyük hegyre, Gellérthegyre az irányt, mert hiányzik az a jóleső kis fáradtság a cimbi-combimba. Havertesó vevő volt az ötletre - jah, ne lett volna, tipliztem volna, de izibe - szóval ahogy így caplattunk a hegyre fel, látom, sőt inkább hallom, hogy szipog a csibecsőr. Gondolkodtam, hogy felajánljak-e egy pézsét, de nem akartam így rögtön az első találkozáskor ezzel indítani, de jól is tettem, mert hamarosan elővette a saját textil!!!! - úccsóra nagyfaternál láttam utoljára ilyen öntapadós, hozott anyaggal keményített izét - zsebkendőjét. Gondoltam, megfázott, van ez így. De tévedtem.  :)

Ha legközelebb szipogós csókát pecázom, első körben felcímkézem, hogy vissza a feladónak, mivel mint utólag kiderült, az ilyenek úgy horkolnak, mint állat. Mint egy nukleáris rakétakilövő, mint egy trabant leszakadt kipufogódobbal, mint egy véget nem érő ratattatadrumrdaomkrrrrr​​hrrrrrrgrgrgrggrg. 

Elhívtam tápozni, 3 fogásos lakoma, "Az utolsó vacsora" ehhez képest, sima menza volt. Be is lakott de full hádésan, és leheverőztünk kipihenni a zabálás fáradalmait, mikor is, egyszer csak elaludt. Na itt kezdődött a műsor. Próbáltam én csatornát váltani, felmondani, újraindítani, de csődöt mondtam. Horkolt kibaszottul.  :D

Nem volt más választásom, mondom, ha már itt vagyok, megnézem közelebbről, hogy hogy is működik ez az izé. Lassan kihúzódtam a karja alól, egy pillanatra, mintha feleszmélt volna, de aztán elemi erővel, tízezer wattal indult újra a nagykoncert. Mi a fasznak kell ilyen jól főznöm? Ha nem ízlett volna neki, már tuti dugnánk, de ehelyett, most tanulmányozhatom, hogy akkor a hangosabb-e mikor beszívja vagy mikor kifújja, a levegőt. Én soha nem hittem, hogy ilyen hangos lehet valami, ami nem gép. A szomszédok most már tuti túl vannak a döbbeneten és már az Obi meg Bauhaus prosit nézik, hogy hol olcsóbb a nikecell. Ide kevés lesz, az 5 centi, apjuk. 

Jah, és velem mi lesz? És akkor eszembe jutott, hogy kaptam anyámtól, hogy az is honnan szerezte nem tudom, egy ilyen mini utazós csomagot, és abban volt egy kibaszott narancssárga, de jelenleg rendkívüli értéket képviselő FÜLDUGÓ. Csakhogy, olyan klassz anyaga volt, hogy én barom a múltkor, az egyiket hozzávágtam a macskához, hogy nesze, JÁCC... tehát azt még meg kellett keresni, valahol a kanapé alatt sejtettem. 

Küldetés indul. De aztán négykézláb, elemlámpával a kezemben, félkönyökre ereszkedve, seggemet az égbe meresztve, elgondolkodtam azon, hogy hogy a farkincába kerültem én most pontosan ide és ebbe a pózba? Egész nap nyaltam a kecót, porszívó, felmosás, wc pucolás, versesköteteket leporoltam, nyeglén kinyitottam egy Pilinszky-t, mert az irodalom is itt lakik. Nnnannná... Paníroztam, krumplit pucoltam, hajmosás, borotválkozás, alapozó, pöpec smink, a dudáimat felpolcoltam és vártam, hogy megérkezzen Ő. Aha. Ő, aki olyan erővel horkol az ágyamban, hogy most én a füldugót keresem a kanapém alatt. Hát kell ez nekem? Miért nem rúgok bele, hogy otthon aludjál? Meghívlak, megetetlek, meg sem gyömöszölsz, ehelyett széthorkolod nekem az egész bolygót? 

De aranyból van a szívem, ez az én bazi nagy bajom. A küldetést feladtam, visszadőltem az én drága hangszóróm mellé, csutkára csavart hangerőn hallgattam, hogy mit mesélt az ádámcsutka, garatmandula, vagy az orrsövénye, faszom sem tudja, éppen melyik mondta a magáét a mikrofonba. De hogy alaposan ki volt hangosítva, azt tuti ziher, hundert procent.

De a legjobb most jön. Mikor ember beébredt, tudjátok mit kérdezett? Igen, igen, a következőt: Horkoltam? Épp csak rápillantottam, és azt feleltem, hogy: Nem. Mert te barátom, te nem horkoltál, hanem megvetted a jegyet a lapátra. Ez van. Kemény az élet. 

Ui: nem ezért dobtam igazából, de ha nagyon őszinte akarok lenni, ez is benne volt a pakliban... szeretem a csöndet, ha alszom, tudomtudom, tök hülyeség... de ez van...  :)

Elsősorban figyelemelterelésnek használom. Kit érdekel van-e rajtam smink, vagyhogy mijenahajam? De élelmiszerraktárnak is jó, mert ami a kettő közé bepotyog, az estig ott fog dekkolni. Simán eltudok tüntetni, akár egy fél-disznót is. Egyes férfiak beszélgetőpartnernek tekintik. Drágáim, azok ott nem szemek. Pislogni sem tudnak, tehát tuti nem látnak, nem kell szuggerálni. De tálcának is jó, elfér rajtuk a szendó meg a rántott csirke hasábbal. És ha leülök gépelni, akkor segít nyújtva tartani a karom, mert nem férek tőlük az asztalhoz, tehát így sokkal elegánsabban tudom írogatni, a kutyátsemérdeklő blogomat. És ha tennék rá spontánul, ilyen kajakra világítós kariégőt, még az olimpiai ötkarikát is odavarázsolhatom a setétbe. Ha hasra fekszem a homokba, akár a holdra szállás, kráterek keletkeznek, ittis meg ottis. Kompenzálja a nagy hátsómat és eltereli a figyelmet a nem túl izmos hasamról is. Ha valakibe belekarolok, akkor bármiről beszélhetek, mert tudom, hogy arra, amit mondok, úgysem képes figyelni. Nem kell öntözni sem és nem is gazosodik. Borotválni sem kell, tehát sokkal kevesebb gond van vele, mint bármelyik másik testrészemmel. Nem függ sem a benzináraktól, sem a frontoktól. Egyetlen ellensége van, a gravitáció. És ahogy a gigapoén is megmongya az igazat, mit csináljak doktor úr, hogy úgy álljon a mellem, mint lánykoromban? Hát, álljál kézen vazze.
De a nagy mellek alkalmasak még füldugónak, sálnak, nyakpárnának és arra is jók, hogy ha lenézek kitakarják a cipőmet. Sőt egyenesen mind a kettőt. Futáskor remek legyezők és közben még tapsolni is tudok velük. És minél gyorsabb az iram, úgy gyorsul fel a tapsvihar. Te Géza, mi ez a hatalmas csattogás, te is hallod? Áááá, ne is törődj vele drágám, csak a szomszéd kiscsaj a nagy dudákkal, erre futott.
És arról nem is beszélve, hogy így sokkal egyszerűbb elhitetnem a gyanútlan érdeklődőkkel, hogy ufo vok, hisz láthatod: három fejem van. És nem utolsósorban, lehet róla írni olyan dolgokat, amelyekkel rendkívüli népszerűséget tudok szerezni magamnak. :)