Volt nekem egy nagyon drága nagyim, istennyugosztaljaasztadrágaszentasszonyt, szal minden pozitívumával egyetemben, volt neki egy olyan hite is, ami sokaknak van, mármint, hogy istent a templomba imádjuk, az urunkat meg otthon gyepáljuk és az volt az ő szent meggyőződése, hogy engem, az ő unokáját, hittanra fog vinni és lesz ott magasztos elsőáldozás, tömjénfüst, misebor, biblia, áhítat meg imádat az egyurunkjézuskrisztusban. Mikor én ezt megtudtam, hogy mire készül a nagymuter, csak néztem rá és azt gondoltam, fogalmad sincs mire vállalkozol. Gránátot sem dobunk a pincébe, mert arra épül a ház. Nemde? Itt a szünidő, kakaó és virsli csak itthon van, a templom sötét, hideg és csöndben kell lenni, eleve kudarcra és szégyenre vagyok ítélve az első pillanattól kezdve. Annyit mondok csak, hogy jobban kellett volna hinnie a tekintetemben, ahogy rápilláztam ebben a végzetes pillanatban. Első alkalommal, a kerítésbe kapaszkodtam, és ő a lábamat húzta, és akkor én így vízszintesen feküdtem a levegőben, mintha egy hurrikán vonulna el, épp abban a pillanatban fölöttem. Másodjára, cselhez folyamodott, beígért egy kis csokit, ha nyugton végigülöm az adást. Nah, lehet velem tárgyalni, nem volt balhé. Rábíztam az életemet, a sorsomat a szentatyára, hogy ám legyen, ha így, akkor így. Ám az úr kegyes volt és a mindenható nagymuter emésztésében öltött testet. Tudniillik, mikor már a miutcánkban botorkáltunk hazafelé, megittasulva a magasztos érzésektől, melyekkel beborított minket a csend, a dohszag, meg a 15 fokos templomi hangulat, szal ebben a szentséges pillanatban nagymuter hirtelen négyeskébe tette a sebességet. Én csak szájtátva néztem utána, ahogy kilőtte magát a gazba. Üvöltöttem is és úgy kérdeztem tőle, te nagyi, itt a szippantóóóós? te is érzed ezt a a bűűűűűűzt? Héééé, nagyi süket vagy, hova rohansz, megártott a hittan vagymijajóisten??? ... és ahogy néztem távolodó alakját, feltűnt, hogy a harisnyás lába furcsán néz ki térd alatt... márhogy az egyik vastagabb volt, mint a másik... meg is kérdeztem tőle, hogy nagyi, mi a baja a lábadnak... válasz nem jött, de már nem is kellett... fejhangú, hisztérikus visítással rohantam végig a tikkadó fűszálakkal, porral, kavicsokkal gazdagított porták és a szomszédok cseppet sem őszinte örömöt tükröző pofája előtt, megszentségtelenítve a vasárnapi csendet, azzal hogy: beszaaaaartanagyi!!!!! beszaaaaartanagyi!!!!
Hááá, mit is mondhatnék, fiatalság, bolondság. Aztán mikor csórikám szabadult a budiról, eléálltam, hogy holacsokimnagyi???? ... de valamiért nem válaszolt. Viszont a többivel együtt a hittant is lehúzta végérvényesen a budin, mert többet nem erőltette valamiért...:D én mondom csikánók, vanisten, vanisten...