Faterom nem aza intellektuális típus, soha nem is volt az, igaz, hogy mióta leesett az antennáról, mintha még jobban belassult volna odabent a szoftver. Jah, egy időben a parabola-beltéri egység kettőse előtt térdepelve imádta, a műholdas műsorok számára értelmezhetetlen nyelveken beáramló, nyugati áldását és ekkor még szentül hitt a tetőre illesztett antenna erejében is. Volt neki egy mindenrejó kötele, ami nem az ő súlyára volt kalibrálva és mikor felcuccolt egy kis aktuális antenna-heccölésre, sikeresen applikálta magát az alumínium-rúdhoz, ami úgy hajlott el a súlya alatt, hogy arra úrigeller is büszke lett volna. A kötél meg szakadt, ahogy kell, fater meg bemutatta, a hogyrepülagyuribácsi mutatványt. Azóta az egyik lába csak akkor mozdul, ha valaki odébb teszi.Történt egyszer, még anno, az esés előtt, mikor még fittipaldi volt a fedőneve, hogy ki kellett vágni az egyik lucfenyőt a kertben. Mivel félő volt, hogy esetleg a ház felé dől, rákötött egy olyan mindenrejó kötelet és másik végére ráfogatta nagymutert, mint ellensúlyt, a maga 40 kilójával. És mivel fater nemcsak fát vágni tudott, meg antennát szerelni, úgy tervezte meg a törzsre feljutást, hogy a kerekes taligájára, rátett egy deszkalapot és arra egy létrát. Ha lett volna ott egy kis okosság, ahol nem volt, tehetett volna valami éket, követ, pöcköt a  taliga kereke alá, hogy ne legyen ennyire megalázó a vereség, de mi jót várhatnunk ott, ahol a balta nyitja a sörösüveget. Nem telt el 1 perc és fater már az ereszen lógott, nagymuter meg összekajabálta a féluccát, hogy jajmeghalagyuri, jajmeghalagyuri. No, de nem halt meg, csak az eresz fáradt el a küzdelemben, a fának bezzeg majinapig kutyabaja és idézném egy nagyon bölcs barátom mondását - aki 3 zabigyerekkel a puttonyában, boldog embernek vallja magát - hogy: Amíg nem merül fel a probléma, hülye lennék megoldani...:)